A zárótársulás irányába mutató kedvezőtlen szukcessziós folyamatok visszaszorítása

Egykor a virágszőnyeggel borított rétek, tisztások adtak otthont a leggazdagabb rovarvilágnak. Mára azonban leginkább ezek az élőhelyek sérültek a természetes, illetve az ember által előidézett folyamatok során. Sokszínűségükhöz egykor hozzátartoztak azok a mára már javarészt kivágott „gyomfák”¹ és bokrok, amelyek számos állatfaj tápnövényeként, búvó- és fészkelőhelyeként szolgáltak. A gyomfák eltűnése például olyan időpontban vezetett a nappali lepke-fauna feltűnő megritkulásához, amikor Európa más országaiban fokozott figyelmet fordítottak rájuk, és az összes fajukat védetté nyilvánították. Mára Magyarországon ezeknek a nagyrésze szintén védett, ráadásul a magyar Vörös Könyv² által felsorolt faj. A különböző állatcsoportoknak az egymástól szöges ellentétben eltérő igénye rendkívül megnehezíti a rétek és a tisztások élővilágának védelmét. Ami az egyik csoport számára életmentő, az egy másik csoportot hátrányosan érinthet. Ezzel magyarázható az is, hogy, ha egy nyílt erdei tisztást az erdészek magára hagynak, a fokozatosan bekövetkező erdősödés előbb-utóbb éppen a legértékesebb védett rovarfajok életlehetőségeit szűkíti be, míg a bozótos és erdei környezetben élő, állatföldrajzi és természetvédelmi szempontból kevésbé értékes fajoknak kedvez. Ezért aztán az erdészeti szakemberek mozaikos rétgazdálkodással, helyspecifikus módszerekkel gondozzák a legkülönfélébb termő- és élőhelyeket, a laikus szemlélő számára sokszor átláthatatlan módon, mindenesetre úgy azonban, hogy az az adott területre jellemző biodiverzitás³ szempontjából a legoptimálisabb megoldást jelentse. De kik is valójában a börzsönyi rétek főszereplői?

Itt élnek az őszi gyepek látványát varázslatos színükkel, az enciánkékkel átfestő tárnicsok⁴, melyek tudományos megnevezésüket (gentiana) színükre is kiterjesztették (innen származik az encián-kék). Itt él az üdébb Szent-László tárnics (G. cruciata)⁵, a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe)⁶, valamint a szárazgyepek kényeskedő lakója, a hegységben csupán egyetlen helyen előforduló csinos tárnicska (Gentianella livonica)⁷. A bolygatott hegyi réteken és a kaszálókon virítanak ősszel az évszak beköszöntének jellegzetes hírnökei, az ilyenkor tömegével nyíló kikericsek (Colchicum autumnale)⁸. A Börzsöny napfényben ragyogó tisztásain röpködnek a felnőtt korba lépő kis apolló-lepkék (Parnassius mnemosyne) ⁹ , melyek bölcsőit a zárt erdők alján növekvő keltikék ringatták. (Az itt élő állomány országszerte híres.) Egykor itt lelt otthonra a szép hegyisáska (Arcyptera fusca)¹⁰ is, amely a hegyi rétek kezelésének hiánya miatt azonban eltűnt korábbi élőhelyéről. A rétekkel, tisztásokkal tarkított erdei területek rendkívül gazdagok egyenesszárnyú fajokban, de helyet adnak egyéb rovarcsoportoknak, sőt gerinceseknek is. A területre jellemző nagyfokú fajtagazdagság hátterében az áll, hogy az erdők és az ezekbe ékelődő - az irtások helyén megjelenő - füves puszták, fás legelők, rétek, később kaszálók olyan mozaiktájat hoztak létre, ahol azok a fajok is megjelenhettek, illetve megtelepedhettek, amelyeknek előfordulása korábban, az erdőborította területen még elképzelhetetlen lett volna. A réteken és a gyepekben otthonra találó rovarvilág páratlanul változatos táplálékforrásra bukkant az üde, humuszos¹¹ talajon növekvő kétszikű lágyszárúakban, melyek biztonságát a rendszeres kaszálás adja. A karbantartás elmaradása végzetes az itt élő növény- és rovarvilág számára. Amint a kaszálás elmarad, a túlsúlyba jutó, agresszíven terjeszkedő tarackosok elhódítják az értékes táplálékot jelentő, nektártól csorduló, színpompás virágokkal csábító kétszikűek élőhelyét. Amint ez utóbbiak száma megcsappan, eltűnnek azok a fajok is, amelyek ezeket a réteket a pollennel és nektárral töltött bőségszaruért keresték fel. Szép számmal akadnak olyan rovarfajok is, amelyek azt is tudják, hogy a tavasz elmúltával hová repüljenek az illatosan bódító cseppekért. A magasra nyurguló nyári virágzásúakat, elsősorban a fészkesvirágzatúakat és az ernyősvirágzatúakat keresik, melyek az édes méz mellett sűrű búvóhellyel, s a forró napsütés elől menedéket nyújtó erős takarással kecsegtetnek. Itt nyáron is bőven akad pollen és nektár, ami a kezelt kaszálóréteken ilyenkor már nem áll nem rendelkezésükre. Ezek a gyepek tápláló eledelt kínálnak a nyári rajzású nappali lepkéknek, legyeknek és hártyásszárnyúaknak, melyeket olyan időszakban látnak vendégül terített asztalukkal, amikor más területek kifogynak ebből az elixírből. A Börzsöny egyik - a védett állatfajok számára - legértékesebb élőhelye a turisták által is gyakorta szívesen felkeresett szép fekvésű, festői Király-rét a közepén a nem túl nagy, de állandó nádassal, tocsogóval, nedves réti növényzettel, amelyet sok értékes, magas egyedszámú rovar népesít be. Itt találjuk a nagyon ritka, s a területen nemrég felfedezett, a láprétek kiszáradása és felszámolása miatt visszaszorulóban lévő havasi tűzlepkét (Lycaena hippothoe)¹², a nagy és a kis színjátszó lepkét (Apatura iris, Apatura ilia)¹³, a nagy gyöngyházlepkét (Argynnis s.l.)¹⁴, a csüngőlepkét (Zygaenidae)¹⁵, a különleges szépségű meleg- és nedvességkedvelő törpeszendert (Proserpinus proserpinus)¹⁶ és a tölgyfaszendert (Marumba quercus)¹⁷. De nemcsak a Király-rét zsong a védett fajok egyedeinek a méz hívására válaszoló, izgatott szárnycsapásaitól. A Nagy-Hideg-hegy tisztásai, a Foltán-kereszt, a Nyír-rét és a többi magasan fekvő hegyi rét is számos ritka védett hegyvidéki fajnak nyújt otthont. A nyílt rétek, tisztások, sziklagyepek és sztyepprétek megőrzése, fenntartása, leromlott állapotuk helyreállítása ezért rendkívül fontos. Az élőhely és az azt benépesítő, olykor hazánkban is egyedülálló fajok sorsát pozitív irányba befolyásoló, fennmaradásukat hosszútávon biztosítani akaró, gondoskodó emberi beavatkozások során az erdészeti szakembereknek sok szempontot átgondolva, megfontolva, körültekintően kell eljárniuk, hiszen a szükséges kezelés területenként más és más lehet. E páratlan értékű fajok védelméhez azonban a szakemberek munkája egymagában nem elég. Minden egyes erdőjárónak szemléletet kell változtatnia, tudatosan óvnia kell ezeket az értékes élőhelyeket, hogy emberi gondatlanságból ne csökkenjenek a természet értékei. Ezért kérünk, legyél Te is önkéntes erdész, aki felelősséget vállal a természetért ! Védd a réteket, tisztásokat, ne szemetelj, ne taposd, ne tépkedd le a virágokat, ne gyűjts védett növényeket, hisz – jusson eszedbe - értékes rovarok, lepkék táplálékául, búvóhelyéül szolgálnak.