Fokozottan védett növényfaj (a magyarföldi husáng) védelme

A magyarföldi husáng, a Dél Börzsönyben, a Szent Mihály-hegyen élő büszke, egyszerű virágzatát magasan a szélben ringató párja nincs növény, egy valódi hungaricum, mely élőhelyén, a turisták számára megközelíthetetlen sziklagyepeken¹ a magyar flóra² preglaciális³ korszakának állít emléket. A kizárólag a Kárpát-medencében, a Matricum⁴ és a Transsilvaticum⁵ területén előforduló fajnak a mai Magyarországon négy állománya ismert (a Pilisben, a Gerecsében, a Börzsönyben és a Bükkben). E páratlan növény hosszú ideig várt arra, hogy valaki észrevegye. A várakozása végül nem volt hiábavaló és meghozta gyümölcsét. A 18. század végén egy híres magyar botanikus figyelme végre ráirányult. Kitaibel Pál⁶ nem ment el mellette anélkül, hogy fel ne figyelt volna rá. Pilisszántó felett, a Pilis-hegy délkeleti sziklaélén fedezte felt. A magyarföldi husángot (botanikai nevén Ferula sadleriana -t), e különleges pannon reliktum-endemizmust⁷, melynek legközelebbi rokonai Belső-Ázsia félsivatagjain, sztyepplejtőin élnek, a Természetvédelmi Világszövetség az „Európa ritka veszélyezetett és endemikus növényfajainak” listáján (IUCN, 1999) a „sebezhető” (vulnerable) kategóriába sorolta. Sorsa ezzel megpecsételődött, ebbe a csoportba olyan fajokat sorolnak, amelyekre természetes élőhelyeiken középtávon nagy valószínűséggel a pusztulás vár. A faj, melynek élőhelyeit a sziklagyepek és sztyepplejtő-bokorerdő mozaikok jelentik, most fokozott védelemért fordul az emberhez. Állományainak termőhelyei kis kiterjedésűek, és földrajzilag egymástól elszigetelve, nagy távolságra találhatók. Ezt fokozza, hogy a nagy termetű, egy-másfél méter magasra is megnövő, sárgászöld színű, ernyős virágzatú növény, - e karógyökérrel áttelelő évelő - rendkívül nehezen szaporodik. A magból tavasszal kikelő csíranövények két karcsú sziklevelet⁸ hoznak. Ezek elszáradásával a növény nyár közepére a karógyökérbe húzódik vissza, amelyből tavasszal kihajtva legalább két-három - kedvezőtlen termőhelyi körülmények között még több - évig csak tőlevélrózsát⁹ képez (vegetál), miközben egyre több tartaléktápanyagot halmoz fel. A megfelelő fejlettség elérése után a tő végre reproduktív¹⁰ életszakaszba léphet, és ha a körülmények optimálisak, több egymást követő évben termőre fordulhat: ez esetben virágzó hajtást fejleszt és termést hoz. Élettartama így egy évtizedet is meghaladhat. A faj börzsönyi lelőhelyét azonban kis kiterjedésű, mindössze néhány négyzetméteres kis mozaikokban jelenlévő tenyészterületek adják. Az állomány összetétele csupán kétharmad részben reproduktív, egyharmad részben vegetatív, élőhelyeinek zöme molyhos tölgyes bokorerdőbe ékelődött sziklás-köves váztalajra települt gyepfolt. A terület szerencsére országos védelem alatt áll: a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Natura 2000 természetvédelmi hálózat részeként kiemelt jelentőségű, különleges természetmegőrzési terület. Igaz azonban, hogy a magyar flóra e fokozottan védett, vöröskönyves faját ezeken az élőhelyeken még a közelmúltban is a túlszaporodott nagyvadállomány (elsősorban a muflon- és gímszarvas) veszélyeztette, amely taposással és rágással, gyakran a sekély talajban gyökerezo egyedek tövestől való kitépésével jelentős károkat okozott e különleges növény állományában. A kiemelt eszmei értéket és negyedmillió forint természetvédelmi értéket képviselő növény élőhelyének védelmére a vagyonkezelő Ipoly Erdő Zrt. élőhelymegőrző projektje keretében, uniós források felhasználásával műszaki létesítményekkel vette körül a telepeket, hogy kizárja a vadkárosítást és az illegális területhasználatot. A magyarföldi husáng védelme hatékonynak bizonyul, a hungaricum a hála jelét mutatja: az ernyősvirágzatú növény nem csupán a műszaki létesítményekkel védett helyen maradt meg, de azok környezetében is elterjedt. Az erdészeti szakemberek öt éves időszakon belül a preglaciális, bennszülött fajjá fejlődött, védett kuriózumnövény populációjának további erősödésére számítanak.