során
természetvédelemi érték szemontból kedvezőbb biotopok alakulnak ki.
Mozaikosabb jellegű, változatosabb fajstruktúrájú növénytársulások
jönnek létre. A folyamatos fegyelmezett és jól időzített
természetvédelmi beavatkozással már rövidtávon biztosítható a
kedvezőtlen szukcessziós folyamatok megfékezése és a folyamatok
önfenntarthatósága. A kiemelt természetvédelmi értékű gyepes élőhelyek
rehabilitációja a gyepszinti társulások kaszálórétekre jellemző
szerkezetét hozza vissza. Így biztosítható az országos illetve közösségi
szintű természetvédelmi értéket hordozó fajok életközösségeinek
fennmaradása. 1. Gyomfák – erdészeti szempontból káros, agresszíven terjeszkedő, az erdeti faállományt veszélyeztető, gyakran gyökérsarjjal is terjeszkedő idegenhonos fák (pl. bálványfa, akác)
2. Magyar Vörös Könyv – a Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajokat sorolja fel
3. Biodiverzitás – magyarul: biológiai sokféleség az élőlények minden öröklött változatosságát jelenti, az ökoszisztémák közti különbségektől az őket alkotó fajokon át az egyes fajokon belüli genetikai variációkészletig. Nemcsak a Föld fajainak sokféleségét, hanem a fajon belüli variabilitást és az élőlényegyüttesek változatosságát is értjük alatta. Az ökológia tudománya foglalkozik a biodiverzitással.
4. Tárnicsok - (Gentiana spp.) főleg hegyvidékek rétjeinek, lápjainak igen tetszetős, kék virágú évelő növényei. Száruk felálló, leveleik tojásdadok vagy lándzsásak, a száron keresztben átellenesen állnak. A virágok rövidebb-hosszabb kocsánnyal a levelek hónaljából erednek, négy- vagy öttagúak, a szirmok összeforrtak. A virágok színe kékes vagy lilás. Nyár végén, ősszel virító növények. Rizómájuk keserűanyagait étvágy fokozására és ezáltal erősítőszerként használják. Az enciánsnapsz nevű szeszes italnak is fontos alapanyaga.
5. Szent-László-tárnics (G. cruciata) - a tárnicsok magashegyi növények, hazánkban a középhegységek és a Nyugat-Dunántúl magasabban fekvő, üde rétjein, kaszálóin élnek. A leggyakoribbnak tekinthető Szent László-tárnics középhegységeink és a Dunántúl üde rétjein él. Virágai négytagúak, a virágok kb. 2 cm hosszúak, ülők.
6. A kornistárnics (G. pneumonanthe L.) öttagú virágai nagyobbak, világosabb vagy sötétebb lilák, a szár felső részén állnak, a levelek szálasak vagy szálas lándzsásak. Elsősorban lápréteken, hegyi réteken található meg.
7. A csinos tárnicska (Gentianella livonica (Ledeb.) Soó) világosabb, kékeslilás virágú, jó arasznyi magasra növő, kétéves növényke. Különösen ritka, csupán a Bükk és a Zempléni-hg. egy-két pontján él belőle néhány tucat példány.
8. Az őszi kikerics (Colchicum autumnale) a liliomfélék (Liliceae) családjába tartozó, nyirkosabb réteken és legelőkön sokszor nagy tömegben termő, augusztus-szeptemberben virító évelő növény . A növény virága ritkán tavasszal is megjelenik (forma vernum). Erősen mérgező! A növény érett magja kolhicin nevű alkaloidot tartalmaz. A kivonatból előállított kolhicint növénytermesztésben ill. nemesítéshez ( mutagén hatása miatt) fajtaváltozatok előállítására használják.
9. kis Apolló-lepke (Parnassius mnemosyne) - k rétafehér szárnyán a rajzolat mindössze 2 fekete foltból áll . Hernyója az odvas keltikén fejlõdik. Lombos erdõk tisztásain, erdõszegélyein áprilistól júniusig csak melegben repül. Védett faj .
10. Szép hegyisáska (Arcyptera fusca) - a szép hegyisáska kis termetű, rövid csápú sáskaszépség. A harmadik láb combjának alsó széle piros , a térd fekete , a hátsó lábszár sárga rajzolatú. A rovar üde hegyi erdőkben és réteken , 1000 méter magasságig megtalálható. Mivel ugyanabban a biotópban sok más sáskafaj is él, a nőstényeknek pontosan ismerniük kell a fajra jellemző hangot, hogy a hamis partnerrel való találkozást elkerüljék.
11. Humusz - a talajnak azon barna v. fekete szinü alkotórésze, mely korhadásba átment szerves, azaz növényi és állati anyagokból keletkezik
12. havasi tűzlepke (Lycaena hippothoe) – a sóskaféléken fejlődő, izzó narancssárga színű havasi tűzlepke az ország nyugati részén elterjed tebb . Északon (Bükk, Aggteleki karszt) ragaszkodik az üde hegyi rétekhez, a Dél- és Nyugat-Dunántúlon viszont a megfelelő élőhelyeken, a síkságon és a dombvidéken is sokszor tömeges.
13. nagy színjátszólepke - Szinte egész Európában előfordul. A lepke előnyben részesíti a ritkás ártéri erdőket és a kevert lomberdőket. A hímnél nem színanyag eredményezi a kékeslila csillogást, hanem a kék fény visszaverődése.
14. nagy gyöngyházlepke (Argynnis s.l.) - A feltűnően nagy lepke hímje élénk sárgásvörös alapon sötét foltokkal és vonalkákkal tarkázott. Jellemző a fekete rajzolatú erek kiterjedtsége. Főképpen erdei réteken, nagyobb tisztásokon figyelhetjük meg. Bogáncsfélék nektárját fogyasztja.
15. csüngőlepke (Zygaenidae) - Csüngőlepkék már a földtörténeti harmadidőszakban is éltek. Fosszilis maradványaikat megtalálták Németországban és Spanyolországban is. Magyarországon eddig 26 csüngőlepke-fajt mutattak ki. Közülük 4 faj áll természetvédelmi oltalom alatt. A legritkábbnak tartott csüngőlepkefajunk - a Zygaena fausta - valószínűleg a kipusztulás határán van. Egy évszázad alatt csupán 7 példányt sikerült gyűjteni belőlük. A csüngőlepkefajok fokozatos visszaszorulását az élőhelyek megszűnése, az egykoron fajgazdag rétek elgyomosodása, becserjésedése, a legeltetéses állattartás visszaszorulása és a beerdősülés okozzák. Sétáljunk végig egyszer május végén, június vagy július hónapban, napsütéses időben egy virágzó réten. Egészen biztos, hogy találkozni fogunk nehézkesen, alacsonyan repülő, élénkvörös foltokkal, csíkokkal díszített lepkékkel is. Táplálkozás közben lustán, magányosan vagy csoportosan csüngenek a fészkesvirágzatúakon és a pillangós virágokon. Innen kapták a csüngőlepke (Zygaenidae) elnevezést. Ha közelről figyelmesen megnézzük őket, akkor láthatjuk, hogy megnyúlt szárnyaik alapszíne fekete, amelyet formagazdag foltok vagy csíkok díszítenek. Egyes fajok potroha rózsavörös (Zygaena laeta), de leginkább teljesen fekete, vagy sárgásan, pirosan gyűrűzött. A hátulsó szárnyak többnyire pirosak, feketén szegélyezettek.
16. törpeszendert (Proserpinus proserpinus) - a lepkevilág leggyorsabb képviselőinek tartott szenderek közé tartozik
17. tölgyfaszendert (Marumba quercus) - a pusztai tölgyesek tölgyön élő lepkéje
