Nagymarosi gesztenyés rehabilitációja

Nagymaroson a hazánkban ritkán előforduló szelídgesztenye is megtalálható. E terület egyben védettséget is élvez. A gesztenyés jelenlegi egészségi állapota indokolja az emberi beavatkozást, és a rehabilitáció szükségszerűségét. A természetvédelmi egészségmegőrző és populáció megújító beavatkozás hatására e terület védelemre szoruló értékei fenntarthatókká válnak.

Cryphonectria parasitica (szelídgesztenye kéregrák) elleni környezetkímélő biológiai védekezés:

A módszer lényege a kórokozó hipovirulens - csökkent fertőzőképességű - törzseinek elterjesztésén alapszik. A hipovirulencia átvihető tulajdonság, ennek feltétele, hogy a területen lévő kórokozó törzs és a használni kívánt hipovirulens törzs között vegetatív kompatibilitás álljon fenn. Ennek vizsgálata, kompatibilitási tesztekkel történik. A terepen gyűjtött, az elhalt és még élő kéregrészek határáról származó rákos kéregmintákból, laboratóriumban kitenyésztett kórokozó törzseken végzett kompatibilitási, és konverziós vizsgálatok elvégzésével meghatározhatók, a használandó hipovirulens törzsek, amelyekből a kellő számú biológiai oltóanyag tenyészthető. Az oltóanyag kijuttatása kézi eszközökkel történik, a seb szélén, de még élő kéregbe egymástól 4-5 cm-re 5 mm átmérőjű, fúrt lyukakba kell a gombafonalakkal átszőtt táptalajdarabkát helyezni, majd a gombaölő szert nem tartalmazó, méhviasz tartalmú sebkenőccsel a lyukat le kell zárni. A védekezés része a beteg, fertőzött hajtásrészek, elpusztult faegyedek elégetése. A gesztenyés felújítása: 200 db fajtaazonos két éves szelídgesztenye oltvány „telepítése”, ültetése a területre az elpusztult idős faegyedek helyére.

Nagymaroson a hazánkban ritkán előforduló szelídgesztenye (Castanea sativa) is megtalálható. A bükkfafélék családjába tartozó, gyors növekedésű fafajta népszerűségére utal, hogy édes gesztenyének, sőt jóféle gesztenyének is nevezik. A Délkelet-Európa hegyvidékeinek párás völgyeiből származó növény a történelmi időkben terjedt el szerte a kontinensen. Már a rómaiak is fontos tápláléknak tartották, mivel magjából lisztet őröltek. Ehető terméséért emiatt sokfelé telepítették. Valószínűleg a Brit-szigetekre és a Kárpát-medencébe is ők telepítették be – ekképpen minden bizonnyal római ültetvények maradványai a Börzsöny déli lejtőin zöldellő szelídgesztenye-ligetek. Jelentősebb szelídgesztenyések (leginkább fenyővel vegyesen) Magyarországon az Alpokalján vannak: a Soproni-hegységben a 19. század végén Muck Endre ¹¹ kezdeményezésére telepítették; a Kőszegi-hegységben őshonos, de domináns fajjá az erdőgazdálkodás tette. Nagy termetű fája akár 30 méter magasra is megnő. Kérge csavarodó kéregkötegektől bordás. Rügyei zömökek, kerekdedek. Fényes, bőrszerű, keskeny, 10–20 cm hosszú, váltakozó állású, hosszúkás lándzsa alakú levelei szúrósan fogazottak, a levelek színe sötétzöld, fiatalon szőrös, később kopasz. Hímnős¹² barkavirágzata felálló, látványos. Csúcsán a virágzat nagy részét adó sárga porzók nyílnak. A megporzás után a termős virágok gömbbé növekednek; egy-egy gömbben két-három termés nő. Fényes, barna makktermése a gesztenye. Kupacsa zöld, sűrűn tövises, szúrós. A melegkedvelő fa a téli fagyokat elviseli ugyan, de termése a Kárpátoktól északra csak kivételesen jó években érik be. Június-júliusban virágzik. Virágait részben a szél porozza be, részben a rovarok. Az érett gesztenyék októberben hullanak a földre a felpattanó kupacslevelek közül. Felhasználása rendkívül sokrétű. Virágai jó mézelők, a gesztenyeméz különlegességnek számít. A termés maghéját¹³ bevágva pirítják nyílt tűzön, héjától megtisztítva kandírozni is szokták. Főzés után püréjét tejszínhabbal fogyasztják, vagy süteményeket, húsokat, mártásokat ízesítenek vele. Sűrű, szabályos koronája miatt díszfának is ültetik. Sokoldalúan felhasználható, műszaki szempontból kiváló a faanyaga . Igen tartós, rugalmas, közepesen kemény, szép rajzolatú, repedésre nem hajlamos, jól fényezhető, korhadásnak ellenáll. A déli országokban kedvelt bútorfa, főként jó hajlíthatósága, rugalmassága miatt. A jó gesztenyetermő vidékeken ősszel gyakran gesztenyeünnepet tartanak a termés betakarítása után: Magyarországon híres az októberben tartott velemi gesztenyeünnep. Érdemei miatt a szelídgesztenyét kitüntetett figyelelm kíséri országszerte. Nem csoda, hogy nagy port kavart a nagymarosi szelídgesztenyés megbetegedése, amelyet egy, az Egyesült-Államokból behurcolt kórokozó támadott meg. Az Ipoly Erdő Zrt. uniós források segítségével megvalósított, s a természeti értékek védelmére irányuló projektje keretében segítséget nyújtott a Cryphonectria parasitica (szelídgesztenye kéregrák) sújtotta gesztenyésnek. A környezetkímélő biológiai védekezés lényege a kórokozó csökkent fertőzőképességű törzseinek elterjesztésében áll. Az oltóanyaghoz szükséges kórokozót a kutatók a terepen gyűjtött, az elhalt és még élő kéregrészek határáról származó rákos kéregmintákból tenyésztették ki. Az oltóanyagot ezután a seb szélén, de a még élő kéregbe egymástól 4-5 cm-re fúrt lyukakban, gombafonalakkal átszőtt táptalajdarabkán helyezték el. Ezután a lyukakat lezárták. A védekezés részeként elégették a beteg, fertőzött hajtásrészeket és az elpusztult faegyedeket, majd a helyükre a liget felújítása végett 200 darab fajtaazonos, két éves szelídgesztenye oltvány „telepítettek”. Így fogtak össze a kutatók és az erdészeti szakemberek Magyarország egyik kiemelkedő értékű természeti kincsének megmentéséért. A kezelésen átesett gesztenyés remélhetőleg leküzdi a kórokozók támadását és vélhetően unokáink is látni fogják…