Roncsolt élőhelyek helyreállítása és invazív fafajok visszaszorítása
Feladatunk a termőhely-idegen fafajokból álló erdőállományok átvezetése természetszerű erdőtársulásokká. A szigetszerű, lokális akácos társulások átalakítása során alkalmazott rehabilitációs technológiákkal, a természetes társulásokra jellemző őshonos fafajok térnyerését, a társulásokra jellemző jelölőfajok és a társulás önálló természetvédelmi értékeit jelentő védett vagy fokozottan védett fajok egyedszám növekedését és populációjuk megerősödését kívánjuk fenntarthatóan megvalósítani. Az élőhely rehabilitáció folyamat végső kimenete - cönológiai törvényszerűségekből eredően - túlmutathat a projekt keretein, mely az adott intervallumon túl, már a projektgazda integrált feladatát jelenti.
Az invazív fafajok drasztikus egyedszám csökkentésének hatására az anyaállomány természetes 
magról való bevetődése, kedvező természetvédelmi szukcessziós folyamatokat indukál. A cseres, cseres-tölgyes és gyertyános tölgyes klímahatás alatt álló erdei ökoszisztémák jelentős betolakodóját helyben drasztikusan irtva, az őshonos fajok megtelepedését segítjük elő. Célunk, hogy megakadályozzuk az inváziós faj erőszakos terjedését, és az eredeti őshonos élőhely, lokális invazivitásból eredő fokozatos fragmentációját és ezzel együtt a természetvédelmi értékek degradációját. Már az első két évben nagymértékben csökken az invazív faj területfoglalása a kiinduló állapothoz képest, további kezeléssel pedig, jelenléte hosszabb távon megszüntethető.
A folyamat megfékezése fegyelmezett technológiát, nagy energia befektetést és időt igénylő feladat, amihez elengedhetetlenek a pályázati források.
Mit jelent az invazív fajok megjelenése?
Másfél évszázaddal ezelőtt a történeti tájhasználati változások során degradálódott területeket a gyors erdősítés érdekében tájidegen1 fajokkal ültették be. A százötven évvel ezelőtt történt események mára jelentős változást eredményeztek erdeink struktúrájában, az erdészeti szakemberekre pedig nagy felelősséggel járó, különleges feladatot osztottak. Hogy miben is áll a szerepük, hamarosan látni fogjuk.
Ehhez legelőbb tegyünk egy sétát a börzsönyi erdőkben. Egy sétát, ami visszanyúlik az időben szépanyáink koráig, majd a jelenbe vezet, s végül rajtunk is túlmutatva, a jövőbe ragad bennünket. A lombok között, az erdei sétányon megpillanthatjuk felnőtt unokánkat családjával, a fiatalok körül már futkározó gyerekekkel. A szülők egymásra néznek és elmosolyodnak. „ - Emlékszel, ilyen erdőket képzelt el a nagymama, amikor elmesélte, amit a Cserháton hallott a Váci Erdőgazdaság szakembereitől. Arra is többször kitért, hogyan emlegették gyerekkorában az idősek a börzsönyi erdőket, milyenek lehettek a szépszülei idején. Szegény nagyi nem érhette meg, hogy lássa. Csak mi vagyunk itt helyette. Felnőttek azok a tölgyfák, amelyeknek a csemetéi fölött lépkedtek az erdőmérnökökkel. A Cserháton újból őshonos fák zöldellnek.” A félrehajló ágak közül elénk táruló kép jól szemlélteti azt a mérhetetlen időt, ami erdőt növeszt a magoncokból, mint ahogy azt is, hogy az egykor lezajlott negatív irányú változások után mennyi erőfeszítésbe és időbe telik a szakembereknek újból a régi mederbe terelni a folyamatokat, megváltoztatva azok előjelét. A szakmailag megalapozott, jól előkészített beavatkozásokat abban a tudatban végzik, hogy ők maguk sohasem lesznek részesei gigászi munkájuk gyümölcsének. Talán majd az unokák, dédunokák... Ők legfeljebb a munkálatok folytán elinduló pozitív változások kezdetét fogják látni. Miért végzik mégis? Mi múlik rajta? Erdeink természetközeli állapotának visszaállítása, az őshonos fajok megmaradása ezeken a területeken.
A mostani állapot kialakulása
A több évszázados múltra visszatekintő történeti tájhasználati változások során az Ipoly Erdő Zrt. által jelenleg kezelt erdők egy részének ökológiai állapota és természeti viszonyai jelentős átalakulásokon mentek keresztül. Ezek, a többségében negatív irányú, káros folyamatok, melyek a tájegység történelmét is átrajzolták, ma is látható markáns nyomaikkal az egykori kiterjedt erdőségek utódait is megpecsételték. Másfél évszázaddal ezelőtt a kopár és degradálódott területeket a gyors erdősítés érdekében tájidegen fajokkal ültették be. A más tájegységekről származó, erőszakosan terjeszkedő (invazív) fafajok mára átalakították az eredeti, őshonos pannon cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes állományokat. Ezekben a ma már kiemelt védelem alatt álló, védett fajokban gazdag, egyedi arculatú erdei ökoszisztémákban3 az invazív fajok, mint amilyen az akác és a bálványfa4, nagymértékben elterjedtek, kiszorítva az őshonos egyedeket, károsan átalakítva az erdőképet, rontva a fajok változatosságát és ezzel az élőhelyek természeti értékét. A legnagyobb veszély a jelenleg még mozaikosan jelenlévő idegenhonos fajok túlzott térhódításában rejlik, ami egy bizonyos határ fölött visszafordíthatatlan változásokat okozhat. Itt meg kell említenünk, hogy nemcsak a bálványfa, vagy az akác ronthatja az erdőképet. Az élőhelyek roncsolódásához vezettek azok az egyéb tájidegen fajok is amelyeknek tömegei az őshonos állományokba ékelődve kárt tettek az utóbbiakban. Ilyen termőhelyidegen fajnak számított a Cserháton az eredeti cseres-tölgyes állomány pusztulása miatt betelepített erdei fenyő, amelyet az Ipoly Erdő Zrt. szakemberei uniós források segítségével megvalósult élőhelyvédelmi beavatkozások során eltávolítottak a területről, majd a helyére újból őshonos fajokat telepítettek. Az erdőgazdaság több mint száz hektáron végzett beavatkozásai jó eredménnyel kecsegtetnek, nemcsak a fák, de a lágyszárúak szintjén is sikerült csökkenteni az invazív gyomok arányát , amitől várhatóan már az első két évben megjelennek az őshonos erdei társulásokra jellemző lágyszárúak első példányai (pl. a keskenylevelű réti perje (Poa angustifolia)5, barázdált csenkesz (Festuca sulcata)6, szagos müge (Asperula odorata)7. Korunk erdészei, erdészeti szakemberei különleges felelősséggel látják el a rájuk hárult szakmai feladatot. Fegyelmezett technológiák alkalmazásával, drasztikusan csökkentik az agresszíven terjeszkedő idegenhonos fajok egyedszámát, ezzel segítve a tájra jellemző fafajok és az erdőt alkotó eredeti anyaállomány hatékony újra megtelepedését, az anyaállomány egyedeinek szaporodását, növekedését és terjedését és a leromlott természetvédelmi értékű erdők revitalizációját8. A kiinduláskori állapothoz képest a folyamatos, szakszerű és előre megtervezett kezelésekkel az invazív, illetve termőhelyidegen9 fajok jelenléte, hosszabb távon megszűntethető. Az invazív fafajok lokális, szigetszerű térhódításának megfékezése sok időt, energiát felemésztő szakmai feladat, de páratlan természeti értékeink, és vele együtt a számos védett és fokozottan védett faj megmaradása érdekében érdemes, és kell is cselekedni. Így reményeink szerint gyermekeink, unokáink már olyan erdőkben járhatnak, melyek természetszerűségükben évszázadokkal ezelőtti, egykori erdők képét idézik fel majd.
