A projekt aktuális eredményei

Másfél évszázaddal ezelőtt a történeti tájhasználati változások során degradálódott területeket a gyors erdősítés érdekében tájidegen fajokkal ültették be. A más tájegységekről származó, erőszakosan terjeszkedő fafajok mára az eredeti, őshonos állományokban átalakulásokat okoztak. A jelenleg még mozaikosan jelenlévő idegenhonos fajok túlzott térhódítása egy bizonyos határ fölött visszafordíthatatlan változásokat hozhat. Korunk erdészeire, erdészeti szakembereire ezért különleges felelősséggel járó szakmai feladat hárul: fegyelmezett technológiák alkalmazásával csökkenteniük kell az agresszíven terjeszkedő, idegenhonos fajok egyedszámát, ezzel segítve a tájra jellemző fafajok és az erdőt alkotó eredeti állomány újramegtelepedését, a leromlott természetvédelmi értékű erdők állapotának javulását, hogy gyermekeink, unokáink olyan erdőkben járhassanak, melyek természetszerűségükben az évszázadokkal ezelőtti erdők képét idézi fel majd. Kiemelt természetvédelmi cél volt ezért a termőhelyidegen, szigetszerű akácos társulások átalakítása, termőhelynek megfelelő pannon cseres tölgyes, pannon gyertyános tölgyes és egyéb őshonos társulásokká. A rendkívül agresszíven terjedő, szigetszerűen jelenlévő, erdeinket fenyegető betolakodó lokális irtásával az erdészeti szakemberek a projekt területén megakadályozták az inváziós faj erőszakos terjedését és ezzel együtt a természetvédelmi értékek degradációját, elősegítve az őshonos fajok megtelepedését. Megnyugvásra ad okot, hogy az első két évben az invazív faj területfoglalása a kiinduló állapothoz képest 80 százalékkal visszaesett. Szintén bíztató, hogy az akác egyedszámának csökkenésével a területegységre eső őshonos fajok darabszáma növekedésnek indult. A beavatkozás folytán a lágyszárú invazív fajok részaránya is csökkent, így várhatóan már az első két évben megjelennek az őshonos erdei társulásokra jellemző lágyszárúak első példányai.

Szépszüleink idején az erdőirtások kaszálása és a legeltetés következtében tisztások, rétek alakultak ki, amelyek a zárt erdőállományba beékelődve változatos ökológiai rendszert hoztak létre. Később, a legeltetés megszűntetésével tért nyertek azok a természetes szukcessziós folyamatok, amelyek során a rétek javarészét lassacskán benőtte a zárt erdő. A társaság az erdő térnyerésének megállítására 120 hektáron végzett rehabilitációs tevékenységet. A kaszálórétek flórájának és faunájának megmentésére irányuló munkálatok során a helyenként 4 m magasságot is meghaladó bozót kivágására, a zöldanyag ledarálására, eltávolítására, kaszálásra és a talaj elegyengetésére is sor került. A kiemelt természetvédelmi értékű gyepes élőhelyek rehabilitációja a gyepszinti társulások kaszálórétekre jellemző szerkezetét hozza vissza. Így biztosítható az országos, illetve közösségi szintű természetvédelmi értéket hordozó fajok életközösségeinek fennmaradása. Azok számára, akik még őrizték szívükben a börzsönyi rétek fél évszázaddal ezelőtti arcát, a változás annyira kedves volt, hogy közülük többen köszönetet mondtak az erdőgazdaságnak az elvégzett munkáért és az eredeti állapot visszaállításáért.

Az erdő szinte végtelen változatosságú fajok egyedeinek ad otthont. Köztük is kiemelt jelentőségűek az erdei vizes élőhelyek és a hozzájuk kapcsolódó, vízhez kötött életmódot folytató élőlények. Az erdőbe szervesen integrálódó kisebb forráslápok, olvadékvizek és a csapadékból táplálkozó, lefolyástalan területeken kialakult tavacskák számos közösségi és hazai védettséget élvező faj életterét jelentik. Az élőhelyrekonstrukcióhoz kapcsoltan került sor az erdei ökoszisztémák szerves részét képező kisvizes élőhelyeket sújtó, kedvezőtlen eutrofizációs folyamatok (feltöltődés) hatásának mérséklésére. A tizenöt kisebb tavat érintő természetvédelmi beavatkozástól a kétéltűek szaporodásában várható pozitív változás. A kotrás mellett vízpótlásra került sor a Bajdázó-tónál, ahol a több tízmillió forintos műszaki beavatkozás részeként a vízkormányzó műveket és a gátat is felújították. A természetvédelmi beavatkozások nyomán az itt életteret találó fajok új életlehetőséget kaptak, így akár a védettek is jobban elszaporodhatnak.

A Dél-Börzsöny páratlan kuriózumot rejteget. A Szent Mihály-hegy megközelíthetetlen sziklagyepein él a magyarföldi husáng (Ferula sadleriana), az a jégkorszak előtti pannon reliktum-endemizmus, melynek Magyarországon mindössze négy, egymástól elszigetelt állománya ismert. A nagy termetű, 1-1,5 m magasra növő, sárgászöld színű növény legközelebbi rokonai Belső-Ázsia félsivatagjain, sztyepplejtőin élnek. A magyar flóra fokozottan védett, vörös könyves faját a 18-19. század fordulóján Kitaibel Pál fedezte fel a Pilisben. A magyarföldi husángot börzsönyi élőhelyein még a közelmúltban is a túlszaporodott nagyvad állomány veszélyeztette, amely taposással és rágással jelentős károkat okozott e különleges növény állományában. Az erdőgazdaság a kiemelt értéket képviselő növény élőhelyének védelmére, a vadkárosítás és az illegális területhasználat kizárására műszaki létesítményekkel vette körül a telepeket. A magyarföldi husáng védelme hatékonynak bizonyul, az ernyősvirágzatú növény nem csak a védett helyen maradt meg, hanem ezek környezetében is elterjedt. Az erdészeti szakemberek 5 éves időszakon belül a védett faj populációjának további erősödésére számítanak.

Nagymaroson, 4 hektáros területen fekszik az a mind természetvédelmi, mind táj- és kultúrtörténeti szempontból kiemelt értéket képviselő szelídgesztenyés (Castanea sativa), amelyet egy tengerentúlról behurcolt gombabetegség támadott meg. A terepen gyűjtött mintákból a hazai kutatók sikerrel tenyésztették ki a fertőző törzs kiszorítására alkalmas törzseket. A szelídgesztenyét károsító kéregrák (Cryphonectria parasitica) elleni környezetkímélő, oltással történő biológiai védekezés megindult a területen. Ennek részeként a beteg, fertőzött hajtásrészek és az elpusztult egyedek eltávolítása és elégetése után a helyszínen mintegy 200 darab fajtaazonos, kétéves szelídgesztenye oltványt telepítettek.

Ha értő szemmel járunk hegyvidéki erdeinkben, egy idő után valósággal keresni fogjuk a hegy belsejéből előtörő, szomjat oltó forrásvizet. A turistatérképen jelzett foglalások azonban néhány esetben még a közelmúltban sem voltak alkalmasak funkciójuk betöltésére, s a feltöltődött forrásteknők és leromlott forrásfők láttán a természetjáró laikusként is elcsodálkozhatott azon, hogy a kosztól mentes csobogó csupán képzeletében élt. Az életet adó víz ráadásul nem csak az ember számára létfontosságú. A forrásoknak különleges jelentőségük van a foltos szalamandra, pettyes gőte, alpesi gőte, illetve egyes védett kérész és tegzes fajok élő és szaporodó helyeként is. A terület legjobb ismerői, az erdészek munkájuk során újra és újra nekiláttak a legszükségesebb karbantartásokhoz, de a pénzügyi források hiánya megnehezítette munkájukat. A megoldást az európai uniós támogatással megvalósult projekt hozta meg. A közel 120 foglalt forrásból (a területen lévő mintegy 400-ból) az erdőgazdaság félszázat azért tisztított meg és állított helyre, hogy minél kedvezőbb életfeltételeket és minél megfelelőbb életteret teremtsen az ott élő növény- és állatfajok számára. A munkálatok során az erdészek a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának szakembereivel együttműködve, szigorúan természetvédelmi, nem pedig turisztikai szempontok szerint jártak el. A forrásteknők tisztításával, a forrásfők helyreállításával létrejövő élőhely egyszerre ad teret a védett növény- és állatfajokból kialakuló életközösségeknek, melyek hosszú távú fennmaradása ezzel biztosítottá válik. A tiszta forrás ugyanakkor odacsalogatja a hűvös, friss vizére szomjazó erdőjárókat is.

A Börzsöny minden korosztály kedvelt kirándulóhelye. Gyakran látogatják kisgyermekes családok és iskolás csoportok is. Védett területein ezért meg kellett teremteni a biztonságos természetjárás feltételeit, és a balesetveszély elhárítása érdekében sürgető feladattá vált az életveszélyes bányák biztosítása. A társaság ezért a felhagyott kőfejtők kirándulókra veszélyes területeit műszaki létesítményekkel zárta le, az illegális forgalmat és az esetleges szemétlerakást pedig sorompókkal szorította ki a területről.

A Börzsöny természeti környezetének és változatos élővilágának bemutatására - korábban már meglévő objektumok felhasználásával - három tanösvény létesült. A három autentikus természetvédelmi helyszínen interaktív tájékoztató infrastruktúra irányítja rá a látogatók figyelmét a természet szépségeire, sérülékenységére, hangsúlyozza a környezettudatos szemléletmód és életmód kialakításának szükségességét környezetünk megóvása érdekében. Katalin-pusztán, a Gyadai réten, a váciak kedvelt kirándulóhelyén vezet keresztül a 600 méter hosszú akadálymentesített Váci ovis tanösvény, amely, mint ahogyan azt a neve is mutatja, elsősorban az óvodás korú gyerekeket szólítja meg. A tanösvény ugyanakkor pihentető sétára, a szabadidő hasznos eltöltésére hívja a kisbabával, babakocsival érkező családokat és a mozgáskorlátozottakat. Érdemes bejárni a projekt elemeit leglátványosabban szemléltető Törökmezői tanösvényt is. Itt a túránk végén fáradozásunkért cserében egy igazi csemege vár: az útvonal utolsó szakasza az országban egyedülálló, a Dunakanyarra nyíló kilátással kecsegtet. A Bernecebarátiból induló természetvédelmi tanösvényen, Sisa Pista, a hírhedt nógrádi betyár, a helyi Rózsa Sándor legendás alakjának a nyomába eredhetünk. Az ökoturisztikai létesítmény 800 méteren népszerűsíti az „értő” természetjárást, bemutatva a térségben fellelhető értékes társulásokat, védett növény- és állatfajokat , megindokolva a védelmük fontosságát. A tanösvények mentén odútelepeket létesítettek, ahol a Börzsönyben élő madárvilág fészkelési szokásait fürkészhetjük ki, életmódjukat figyelhetjük meg.

A természetvédelmi fejlesztések megvalósításával az Ipoly Erdő Zrt. kezelésébe tartozó területeken sikerült korlátozni azokat az ember és tevékenysége által előidézett káros hatásokat, amelyek már rövid távon természetes élőhelyeket, védett fajokat veszélyeztettek. A beruházás során az élőhelyek megőrzésén és fejlesztésén túlmutatóan annak széles körben való ismertetése is megtörtént. Az erdőgazdaság a helyszíneken tájékoztató infrastruktúrát épített ki, és szemléletformáló tevékenységet is kifejtett. Tanösvényeket alakított ki, melyekkel különböző társadalmi csoportokat szólított meg és kíván megszólítani, a lehető legszélesebb körben. Az Ipoly Erdő Zrt. erdészeti szakemberei így a természettel karöltve, hosszútávon kívánják biztosítani a terület természeti értékeinek megőrzését.