Fogalom magyarárazatok

1. tájidegen fajok - azok az élő szervezetek, melyek növény- és állatföldrajzi szempontból nem minősülnek őshonosnak, és megtelepedésük, alkalmazkodásuk esetén a hazai életközösségekben a természetes folyamatokat az őshonos fajok rovására károsan módosíthatják.

2. invazív faj – magyarosan: özönfaj - azon tájidegen faj, amely agresszíven és nagy tömegben terjed, tűrőképessége, szaporodó- és terjedőképessége révén elfoglalja a természetes vagy az ember által létrehozott élőhelyeket, módosítja és veszélyezteti azok terméshozamát, stabilitását, fennmaradását, és ezáltal ökológiai, gazdasági és/vagy egészségi károkat okoz. Az invazív fajok jelentős része szándékos betelepítés eredményeként jelenik meg új hazájában. A betelepített vagy behurcolt fajoknak csak egy része válik később invazívvá, azonban a növénytelepítések számának és mértékének növekedésével az ilyen fajok elszabadulásának valószínűsége egyre növekszik. Szintén növeli megjelenésük - és ezzel későbbi károkozásuk - veszélyét a degradált és művelés alól kivont, de nem helyreállított (restaurált) területek kiterjedésének gyors növekedése. Az özönfajok megváltoztathatják a korábbi ökológiai viszonyokat, és így kiszámíthatatlan hatást gyakorolnak a biológiai sokféleségre és komoly gazdasági károkat okozhatnak. Jelenleg az inváziós idegenhonos fajokat tartják a globális biodiverzitás -csökkenés második fő okának közvetlenül az élőhelypusztítás mögött. Az özönfajoknak minden szinten kedvezőtlen környezeti, gazdasági és társadalmi (pl. egészségügyi) hatásai vannak.

3. ökoszisztéma alatt értjük élőlények és élettelen környezetük teljes kapcsolatrendszerét, a társulás ( biocönózis ) és az élőhely ( biotóp ) együttesét.

4. bálványfa (Ailanthus altissima) - a bálványfafélék családjába tartozó lombhullató növényfaj. Néha ecetfának is nevezik, mint a Rhus hirta-t, de a két faj között nincsen szorosabb kapcsolat. Erős, egyenes törzsén enyhén szabálytalan, boltozatos koronát növeszt. Felfelé növő, egyenes ágai lazán, szabálytalanul ágaznak el. Feltűnő jellegzetessége gallyainak narancsszínű, szivacsos bele, amiről levéltelen állapotban is fel lehet ismerni. Kérge szürke, az idősebb példányokon is sima, hosszanti irányban feltűnő, fehér csíkokkal. Szeptemberben érő termése fürtös, lecsüngő lependékcsomón nő, melyben öt, vagy hat termés fejlődik. A termések éréskor vörös színt kapnak, rendszerint tavaszig a fán maradnak.

5. keskenylevelű réti perje (Poa angustifolia L.) - a pázsitfüvek családjához tartozó, laza bokrú, közepes növésű, tarackos gyökerű évelő aljfű (fűfélék). A réti perje keskeny levelű változata. Tő- és szárlevelei keskenyek, hosszúak. Értékes, bár igénytelen növény; a bodorkákkal együtt kitűnő gyepet alkot.

6. barázdált csenkesz (Festuca sulcata) – a pázsitfüvek családjába tartozó fűféle

7. szagos müge (Asperula odorata ) - illatos, évelő növény. Megtalálható erdőkben, bükkösökben. Fehér színű, kicsiny virágai májusban nyílnak. A növény föld feletti virágos részét használják gyógyászati célokra, amelyet május környékén gyűjtenek. A növényi kivonatok keringésjavító hatásúak, vénás megbetegedések kezelésénél használják. A népi gyógyászat görcsök oldására és nyugtató hatása miatt alkalmazza.Teáját vese-, máj- és epebántalmak esetén ajánlják.

8. revitalizáció - a leromlott élőhelyek, természeti képződmények újra élővé, természetessé alakítását jelenti.

9. termőhely - a növényfaj részére a tenyészeti feltételeket biztosító környezet, ill. a termesztés színhelye.